Angyali Mese

Kicsi Angyal könnye pereg, vigasztalja égi sereg.                                              Elveszett a glóriája,egyik felhőn sem találja.  Ezüst fényű kicsi ékszer,viselése sose kényszer.   Büszke volt rá nagyon-nagyon,értéke nem kincs vagy vagyon.

Hold sugárból éjjel szötte,szeretette fogta össze.  Fényét tiszta lelke adta,vigyázz rá megfogadta.                                               .

Kérdi sirva,társaira tekint sirva, kutat szemük messze nézőn.  Szól az egyik együttérzőn,  Talán leesett a Földre,  rosszul tetted a felhőre.  Kicsi Angyal gondol egyet megmenekül tán a gondtól? Alá száll most a Földre, glóriáját megkeresse, de a földön merre hová? Mennyit kell koborolnia?  Melyik utat is szeresse? Hagyja, hogy a szíve vezesse? Könnye potyog  lába fáradt, nem láttad a glóriámat? Így kérdez meg minden embert, de a glóriát senki sem látta.  Lován lépdel szelid lovag, kész elüzni a gondokat, vidám szívű de magányos ez már hagyományos. Valaki sír meghallja, tudja ezt ő nem hagyhatja.  Keresi,hogy hol segítsen,bánat már ne keserítsen.   Kicsi lány ül az útszélen, könny csorog fehér ingén, lehajol hát szelid lovag, meséld el a gondjaidat!  Angyal voltam fennt az égben, boldog voltam vígan éltem.Minden bajtól védet az ám…fejemen a glóriám!   Elveszett most mit tehetek? Boldog most sosem leszek? Hordjam folyton bánatomat,nem látja senki már a mosolyomat? Szelid lovag átöleli,simogatja becézgeti, ne sirj kicsi Angyal megbírkozunk minden bajjal! Én megóvlak, megvédelek, s nem kell más csak a szereteted! Lelked tiszta láttam rögtön, boldog leszel itt a Földön!  Mosolyog már kicsi Angyal nem törödik már a bajjal, kinek kell a glóriája, ha a lovagját megtalálta?  A mesének ezzel vége, meghallgatni tán megérte.Ha jól figyelsz megtalálod a sorok közt a tanulságot! Kincseinket elveszíthetjük de őrizzük meg szeretetünket! És könnyeinken át meglátjuk!